Zöldike Program

Zöldike Programunk szeretné megerősíteni a cselekvő, gondolkodó ember össztársadalmi felelőségét és egyéni szerepvállalásának fontosságát a jövő alakításában, melyben nem csak az oktatásnak, hanem a konkrét cselekvési terveknek és a megvalósítható, környezet és energiatudatos életvitelhez kapcsolódó projekteknek is hangsúlyos szerepet kívánunk adni. Ennek bemutatása érdekében sok éves előkészülettel és rengeteg munkával létre hoztuk a Zöldike öko-oktatóház projektet.

Nyisd le a tartalomjegyzéket, és olvass többet a programról:

A hatalmas ellátási hálózatok egymással szoros kapcsolatban álló rendszerekként életünk szinte minden területén meghatározó befolyással rendelkeznek, miközben emberek százmilliói ismerik fel, hogy a boldogságot és Földünk megóvását nem a felelőtlen, szélsőséges fogyasztás és egocentrikus gondolkodás kultúrájának, a minél gyorsabb termékcserével együtt járó mennyiségi szemléletnek az erősítésével, hanem a fenntartható, környezet és egészségtudatos életvitel, a kevesebb több elve, a minőséget, a tartósságot és a társadalmi összefogást előtérbe helyező gondolkodásmód és cselekvés együttesével lehet elérni és megvalósítani.

Azonnali és drasztikus változtatásokra van szükség, hogy a természet pusztulását megakadályozzuk, ennek életünkre gyakorolt kedvezőtlen hatásait pedig kiküszöböljük. Ezeket a problémákat ugyanis nem a fejlődés okozza. A fejlődés csak egy okozat. A környezet pusztítását ugyanis a kényelem működteti. A kényelem miatt lesznek “jobbak, hatékonyabbak, gyorsabbak” a termékek, ezért “újulnak meg” évente a technológiai cikkek és ezért hisszük el azt is, hogy a nagyobb és korszerűbbnek látszó otthon, a vezetékes víz, a csatorna, az óriási vásárcsarnokokban megvehető előrecsomagolt élelmiszer, a műszálas divatruházat, az MDF lapokból készült bútorok, a nagyobb és élesebb tv-k, a mosó, szárító, hűtő-fűtő, port szívó és kertet gondozó gépek, a PET palackos víz és üdítők mind hozzájárulnak ahhoz, hogy könnyebb legyen az életünk és több szabadidőnk maradjon. Igen, arra, hogy megoldjuk azokat a gondokat, amiket éppen ezek a kényelmi eszközök okoztak…

A hírekben mind gyakrabban megjelenő klímavészhelyzeten, energiaválságon csak akkor változtathatunk, ha a gondolkodó, cselekvő, a bolygóért és másokért felelősséget vállaló közösségek lemondanak azokról a javakról, amelyek rendszerszintű biztosítására környezet és egészségszennyező iparágak láncolatai rendezkedtek be. Akkor, ha a profit hajszolása helyett az ember megtanul együtt élni a környezettel, másokkal és nem uralni akarja, hanem tisztelni és támogatni mindazt és mindazokat, akik ebben partnerek szeretnének lenni. Illúzió, vagy idea? Nem fajunk fennmaradásának szükségszerűsége, hacsak nem a Marsra vágyódunk. A Heim Pál Magyarország Alapítvány Zöldike Programja visszatér a természetes harmónia megteremtését biztosító alapokhoz, miközben segítségül hívja a legmodernebb technológiákat is. Fenntartható módon. Tudásbázist építünk és saját gondozásban, szerkesztésben olyan kiadványokat biztosítunk, amelyek a természettel való együttélés előkészítésében is fontos szerepet játszhatnak.

Aki megtapasztalta már, hogy milyen érzés, amikor új, vagy a közvetlen környezete számára szokatlan dolgot képvisel, tudja, hogy az ellenállás, kétkedés, ellenséges hozzáállás csak addig tart, ameddig be nem bizonyosodik, hogy az újdonság működik, mi több, hatékonyabb mint az addig megszokott. Az igazi erő az összefogásban van. Abban, ha az úttörő szerepet játszóknak követőik lesznek és elkezdenek csapatban, közösségben dolgozni, élni és cselekedni.

Zöldike öko oktatóház

A Heim Pál Magyarország Alapítvány Zöldike Programjának fontos része volt, hogy a szavak helyett először a tettek beszéljenek. Ennek részeként valósítottuk meg az ország első Zöldike öko-oktatóházat Várgesztesen, a Vértes egyik legszebb fekvésű zsáktelepülésén, amely a Natura 2000 kiemelt természetvédelmi területen fekszik Budapesttől alig 70-km-re, Székesfehérvártól pedig 45 km-re.

Ezen a csodálatos, védett erdőkkel és szántóföldekkel övezett vadkerítéssel körbevett területen egy megújuló energiákkal működő, teljesen önfenntartó, közmű hálózatoktól független vendégházat alakítottunk ki, ahol bemutatjuk a környezettudatos építési módokat, a megújuló energia-termelő és tároló rendszereket, a biológiailag lebomló higiéniai termékeket, a GMO és permetezés mentes zöldség és gyümölcstermesztés fortélyait, az eső és szennyvíztisztító rendszereket, az erdő és tavak élővilágát. A Heim Pál Magyarország Alapítvány részvételével megvalósult Zöldike projekt az Alapítvány múltbeli és jövőbeli céljaihoz is jelentősen hozzájárul, hiszen egészségünk, környezetünk megóvásának módszereit ennél autentikusabb helyszínen elképzelni sem lehet.

Az alábbiakban a Zöldike Program háttéréhez kapcsolódó szemléletmódot szeretnénk egy kicsit részletesebben bemutatni.

Az első lépés

Aki nyitott a klímaváltozáshoz kapcsolódó tudományos kutatásokra, esetleg látott már a klímaváltozás következményeivel foglalkozó filmet, bizonyára maga is elgondolkodott már azon, hogy milyen személyes felelősség terhel bennünket az időjárási anomáliák, az elszennyeződött vizek, az egyre gyakoribb erdőtüzek, a számtalan kihalás szélére sodort élőlény, azaz a Földi élet alapjait biztosító ökoszisztéma egyensúlyi állapotának teljes felborulása miatt. Ha pedig eddig eljutottál, akkor az aktív cselekvés is egyre inkább átveszi a tehetetlenség érzését, és az internetet böngészve, tudásmorzsákat gyűjtögetve igyekszel azon, hogy minél jobban minimalizáld az ökológiai lábnyomodat. Sajnos ezeknek az erőfeszítéseknek az eredményét nem láthatjuk addig, ameddig egyedül vagyunk. Sok milliónyi ember együttes munkájának a gyümölcse lehet az, mire megint tiszta folyókban, tengerekben fürödhetünk, és nem kell maszkot hordanunk, mert eltűnt a szmog a városokból. Csak reméljük, hogy amit ma teszünk, amin ma változtatunk, az másoknak, mi több az egész országnak és a Földnek is hasznos egyszer.

Nem kell ahhoz tudósnak lennünk, hogy ráébredjünk: a sok milliárd tonnányi hulladék, a fosszilis energiahordozók füstje, a vegyszerek, a termőföldjeinkbe és vizeinkbe juttatott műanyagok, kemikáliák előbb-utóbb tönkre teszik a földi életet. Bolygónk és klímánk nem ugyanis arra született, hogy megküzdjön a mesterséges szennyező anyagokkal, hanem arra, hogy táplálja az Életet, a növény és állatvilágot, az embert.

Egyszerű, logikus. Egyszerű és logikus? Ha így lenne, akkor most nem a klímaválság lenne az emberiség legfontosabb megoldandó problémája, hanem mondjuk a világbéke megteremtése. Az ember addig, ameddig nem érzi közvetlen veszélyben a saját életét, minden egyes nap elköveti ugyanazokat a hibákat. Tudjuk, hogy az oroszlán veszélyes, ezért nem szállunk ki az autóból a safarin és nem nyúlunk be a kifutót védő kerítés mögé sem. Tudjuk, hogy a tűz veszélyes, ezért nem a szoba közepén csinálunk tábortüzet, tudjuk, hogy az elektromosság veszélyes, ezért vizes, nedves kézzel nem fogjuk meg a vezetéket, tudjuk, hogy a vonat veszélyes, ezért nem lépünk ki a sínek közé, ha meglátjuk a szerelvényt. De nem tudjuk, hogy mennyire veszélyes az életünkre a levegő, víz és talajszennyezés. Nem tudjuk, mert minket egyelőre nem érint vagy nem tanították még nekünk. Ameddig a hatalmas pusztítást végző tornádók elkerülnek, a nyarak nem lesznek olyan melegek, mint a Szaharában, a gyilkos árvizek nem tárolják le az otthonainkat, addig mindezek csak mások problémái. Az oroszlán a muszáj gyerek számára maga a halál, amit el lehet kerülni. Egy muszáj gyereknek nem az árvízzel és a tornádóval kell megküzdenie, hanem a szárazsággal és a vadállatokkal. Hamar megtanulja, hogyan maradhat életben. Ameddig a civilizált világban nem halnak meg elegen, sajnos az egyes ember bízni fog abban, hogy ő kivétel lesz, máshol csap le a vihar. Ameddig, nem tanítják az óvodákban, iskolákban a környezetvédelmet és nem kell belőlük külön vizsgát tenni, hogy az egyetemre, vagy egy munkahelyre felvegyenek, addig nem hisszük el, hogy mindaz, ahogy eddig gondolkodtunk esetleg helytelen volt. Hosszú út vezet még addig, hogy megtanuljuk a leckét. Sok ezernyi, talán milliós nagyságrendű pusztulás hozza el a felismerést, hogy a környezet védelme az egész emberiség legnagyobb KÖZÖS ÜGYE.

Jó lenne, ha ehhez senkinek sem kellene idő előtt eltávoznia a földi életből. Jó lenne, ha a mások iránt felelősségünk annyira erős lenne, hogy már ma lemondunk a kényelmünket biztosító extrákról és már irányba fordítjuk a fejlődést. Minden hibánk ellenére az ember javára írandó, hogy nagy bajok esetén képes az összefogásra, sőt a lehetséges jövőre vonatkozóan mi kaptuk a természettől a legtökéletesebb perdikciós képességet. Azaz előre láthatjuk a közel jövőt és a távolabbi jövőre vonatkozóan is vannak viszonylag pontos előrejelzéseink. Mi más lenne a 1,5 celsius fok, ha nem előrelátás. Cselekednünk kell, neked, nekem, nekünk, mindenkinek. Hiszünk abban, hogy közös erővel megoldjuk az emberiség jelenlegi legnagyobb problémáját. És hiszünk abban is, hogy a most egyszer egy olyan múlt lesz, amit tanítani fognak az unokáink az utódaiknak. Mert most tanulhatunk a legtöbbet arról, hogyan kell helyesen csinálnunk a dolgokat.

A fogyasztás csökkentése

Mivel tudunk hozzájárulni ahhoz, hogy bolygónk utolsó koporsószegeinek egyikét ne éppen mi üssük be? Ha a fogyasztói társadalmat a kényelem működteti, vagyis a kényelemszeretetünk miatt lesznek “jobbak, hatékonyabbak, gyorsabbak” a termékek és ezért “újulnak meg” évente a technológiai cikkek is. Ezért hisszük el azt is, hogy a nagyobb és korszerűbbnek látszó otthon, a palackos víz, a hálózatról vásárolt energiák, az óriási vásárcsarnokokban megvehető élelmiszer, ruházat, bútor, tv, mosó, szárító, hűtő-fűtő, port szívó és kertet gondozó gépek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy könnyebb legyen az életünk és több szabadidőnk maradjon arra, hogy most megoldjuk a klímaválságot…

A fogyasztói rendszert működtető gazdasági gépezet csak akkor változhat, ha a gondolkodó, cselekvő, a bolygóért és másokért felelősséget vállaló közösségek lemondanak azokról a javakról, amelyek rendszerszintű biztosítására környezet és egészségszennyező iparágak láncolatai rendezkedtek be. Akkor, ha az ember megtanul együtt élni a környezettel, és nem uralni akarja, hanem tisztelni és támogatni mindazt és mindazokat, akik ebben partnerek szeretnének lenni. Illúzió, vagy idea? Esetleg az egyetlen lehetséges racionális lépés mindarra a pusztításra, amit évezredek alatt végeztünk a bolygón, és aminek az eredménye lassan a saját fajunk kihalása lesz? Döntse el ki-ki maga.

Ahhoz, hogy lemondjunk valamiről, ami most a rövidtávú kényelmünket szolgálja nem elég pusztán bátornak és elhivatottnak lenni. Ha nem ismerjük a fel a logikai kapcsolatokat ökológiánk, életvitelünk, vásárlási szokásaink, döntési mechanizmusaink között, akkor hiába választjuk ezt az új, zöld életet, előbb-utóbb fáradozások sorával járó lemondásnak, nem pedig felszabadító örömnek és valódi társadalmi felelősségvállalásnak érezzük majd a változást. Ha pedig így lesz, könnyen újra visszatérünk oda, ahonnan elindultunk. Ezért nagyon fontos, hogy megismerjük azokat az összefüggéseket, amelyek mentén valóban teljes életet élhetünk. Immár nem fogyasztóként, hanem Emberként.

Nem vagy egyedül! A Föld lakosságának közel 35%-a, azaz több, mint 2,5 milliárd ember gondolkodik és cselekszik hasonlóan minden egyes nap. Mi pedig a Heim Pál Magyarország Alapítvány Zöldike Programján keresztül ebben a közösségben látjuk a pozitív társadalmi változásokat katalizáló és a klímaválság megoldásához kapcsolódó legnagyobb erőt.

6 fa vagy 60 nap áram nélkül

Amikor Bjorn Lomborg, a Copenhagen Consensus elnöke, a Stanfordi Egyetem Hoover Intézetének vendégkutatója felvetette a súlyos energiahiány lehetőségét egyik cikkében és a 80-as évek albán átlagpolgárának az energiaellátásához hasonlította a 2050-re várható energiahelyzetet, ezzel a hasonlattal remélhetőleg ébresztőt fújt a hazai és a nemzetközi energiapolitikusok számára is. A Heim Pál Magyarország Alapítvány a Zöldike Program keretén belül és az alapító okiratban megfogalmazott céljaival összhangban ennek a globális szinten is egyre inkább érezhető energiaellátási válságnak a lehetséges megoldásait kutatja.

Magyarország villamosenergia-felhasználása 2019-ben 45,4 TWh volt, ( ebből 33,1 TWh-t állítunk elő itthon, a fennmaradó importból származik). Ebből a lakossági szektor mintegy 26 százalékot, azaz 11,7 TWh-ot használ el, miközben a lakosság által felhasznált energia előállításához kapcsolódó egy főre eső átlagos széndioxid kibocsátási lábnyom 433 kg/év, azaz háztartásonként 1300 kg. Ahhoz képest, hogy egy korszerű robbanómotoros autónak ehhez kb 1300 km-t kell megtennie, ami nagyjából egy Szeged-Dubrovnik út oda-vissza, ez persze nem is tűnik soknak. Ha azonban azt nézzük, hogy egy 10 éves fa évente kb 70 kg széndioxidot képes megkötni, akkor csak az otthonunkban megszokott energia biztosításához legalább 6 db fát kellene minden egyes magyar embernek ültetnie évente (vagy 18 db-ot háztartásonként), hogy pusztán az otthoni villamosenergia fogyasztásunk átlagos széndioxid lábnyomát kompenzálhassuk. A Paks2 Zrt. honlapjának tájékoztatása szerint “2020 novemberben volt olyan hét, amikor a Paksi Atomerőmű 25-ször több villamos energiát termelt, mint az időjárásfüggő megújuló erőművi kapacitások együttesen, pedig a hazai szél- és naperőművek együttes beépített kapacitása (2068 MW) ma már meghaladja a Paksi Atomerőmű névleges teljesítményét (2000 MW). A tiszta villamosenergia-termelés feladata csaknem kizárólag a Paksi Atomerőműre hárult, a nukleáris energia szerepe pedig 90 százalékra nőtt a szén-dioxid-mentes áramtermelők között, annak ellenére, hogy ebben az időszakban végezték a Paksi Atomerőmű 3-as blokkjának tervezett karbantartását. A klímavédelmi célok elérése érdekében ezért Magyarországnak hosszú távon támaszkodnia kell az atomenergiára.“ Hacsak nem húzzuk összébb magunkat és nem csökkentjük a villamosenergia fogyasztásunkat évente akár 60 nappal, esetleg mondunk le a kényelmünket szolgáló elektromos eszközök egy részéről, vagy térünk át egy új típusú életvitelre, amelyben a tudatos energiafogyasztást a magunk előállította energia hatékony menedzselésével kapcsoljuk össze.

Sokan közülünk sajnos a legjobb szándék mellett sincsenek igazán tisztában a zöld és hagyományos, fosszilis alapú gazdaság közötti különbségekkel, nem ismerik a megújulók időjárásfüggő korlátait, miközben az energia előállításához és felhasználásához kapcsolódó fogalmakkal is sokszor hadilábon állnak. A téma iránti össztársadalmi szintű érzékenyítéshez szükség lenne a már gyermekkorban elkezdett edukációra. Az évente 2,5-2,7%-al növekvő energiafogyasztás mellett nehezen elképzelhető, hogy a széndioxid kibocsátás csökkentése atom nélkül megvalósítható lehet. Az edukációt, a nevelést, a fogyasztói társadalom környezetpusztító szemléletmódjának átformálását nem az éppen aktuális választási ciklusokra kell időzíteni, mivel ezek csak 10-15 év múlva hozhatják meg az első komolyabb, érzékelhető változást. Sajnos a lehetséges negatív forgatókönyvek ismeretében azért nincs ma az atomnak működőképes alternatívája, mert ez a kényelmünket és fogyasztói szokásainkat is alapjaiban befolyásoló változásokkal járna együtt, amit egyelőre senki nem akar/mer/tud felvállalni. Pedig lemondás nélkül, bármennyire is szeretnénk, de nem létezik pozitív végkifejlet. Ezért mielőbb szakmai alapokon nyugvó, felelős zöld-gazdaságpolitikára van szükség, a zöld kommunikációnak pedig egy keményebb, stratégiai szempontok alapján felépített hosszú távú üzenetet is meg kell fogalmaznia is, amelyben a fogyasztási szokások átalakításának is hangsúlyos szerepe van.

Kvantum energia helyett szemléletváltoztatás

Persze politikai értéket nem lehet abból kovácsolni, ha mondjuk áramkorlátozásról, vagy fejenkénti áramfogyasztási plafonról kezdenénk beszélni és belengetnénk Ceausescu Romániájának vagy Enver Hodzsa Albániájának áramszüneteit, mint a klímaválságra adott lehetséges zöld megoldások egyikét. Pedig a kulcs nagyobb részben általános fogyasztási szokásaink gyökeres megváltoztatásában keresendő, nem pedig a megújulók részesedésnek mindenáron történő növelésében, amivel csak problémáink valós okai elől menekülünk, miközben azokra nem kínálunk – még átmenetileg sem – megoldást. Jó lenne azt hinni, hogy a kvantum, vagy antigravitációs energia befogható lesz egyszer és a villámokat is képesek leszünk hasznosítani. De ha így is lenne, mire az emberiség eljuthat ide, a bolygó már sohasem lesz az, mint amilyennek megismertük. Szeméthegyek, halott tengerek és vizek, elsivatagosodott hajdani erdők, portól megfulladó növényzet, apokaliptikus jövő vár ránk, ha nem a gyökérokokat tárjuk fel, hanem csak néhány látványos okozatot igyekszünk eliminálni.

Ha megújulókról és a klímaválságra adott válaszokról, innovációs technológiákról van szó, sosem szabad elfeledkezni az egyéni felelősségvállalás bolygó formáló szerepéről. Vagyis arról, hogy a jelenlegi helyzet miért alakult ki és ebben mi az egyén szerepe? Nehéz elképzelni, hogy egyetlen ember is hatást gyakorolhat a közös jövőnkre, és ezért hajlamosak vagyunk mindig másoktól várni a csodát. Passzivitásunk talán legnagyobb gátja a mainstream gazdasági berendezkedés és maga a tőke, amely kizárólag a profitot keresi. Azt, ahol a legnagyobb a befektetés megtérülésének, megsokszorozódásának a lehetősége. Az ipari forradalom óta tudjuk, hogy a hatékonyság javítása pusztán az emberi erő maximális kiaknázásával nem lehet reális cél, mert véges a rendelkezésünkre álló fizikai erő. Gépek nélkül tehát nem tartanánk ott, ahol most vagyunk. Nem javult volna emberek millióinak az egészsége, élelmezése, az átlagéletkor és népesség növekedése is alacsonyabb lenne. A hatékonyságot azonban egy véges kapacitással rendelkező bolygón nem lehet végletekig fokozni. A Föld most érkezett el a kritikus pillanathoz. Túl sokan vagyunk és túl sok tárgyat állítunk elő, ami a bolygó természetes öngyógyító képességének a határáig ért.

A Counterpoint Research szerint a mobilgyártók 2021-ben csak az első negyedévben már 354 millió telefont értékesítettek, több százmilliárd dollár értékben. Ha a növekvő energiafogyasztási adatokat megvizsgáljuk, akkor jól látható, hogy 30 esztendő alatt hiába csökkent a járművek károsanyag kibocsátása a felére, ha közben közel a háromszorosára hízott az értékesített ( és legyártott) járművek darabszáma. Miközben elektromos autózásról beszélünk, elfelejtjük, hogy ezeknek az autóknak a tervezett élettartama már nem 30, hanem az akkumulátorok kapacitásának csökkenése miatt csak 10 év, ami valószínűleg még ennél is rövidebb lesz, hiszen jön az új verzió, ami kicsit gyorsabb, kicsit kényelmesebb és kicsit nagyobb hatótávval is rendelkezik. Zöldnek lenni ma tehát elsősorban egy új üzletágban történő sikeres szereplést jelent, nem pedig globális szintű környezeti felelősségvállalást.

Zöld értéklánc

Ma a vidéken élő nyolcvanas éveiket taposó parasztemberek a legzöldebb aktivistái a bolygónak, ők azok, akik évtizedekig ugyanazt a ruhát hordják, ugyanazzal az autóval járnak és nem dobnak ki semmit, ami használható valamire.

Személyes kényelmünk maximalizálása helyett tőlük érdemes tanulni, azoktól akik a környezet önkéntes védelmét a saját élettapasztalataik mentén helyezik nap, mint előtérbe. Lemondani a tárgyi világ lim-lomjairól nem mások feladata. Ez minden egyes bolygólakos egyéni felelőssége. Nekünk kell nemet mondanunk a kétévente cserélt mobilokra, autókra, tv-re, luxus ingatlanokra és utazásokra, hogy a bolygó képes legyen levegőhöz jutni, mi pedig rohamléptekben kezdjük eltakarítani a környezetbe juttatott szemetet, innovációs tőkénket pedig ennek felszámolására és környezetkímélő hasznosítására kell fordítanunk. Ez gyökeres változást kell, hogy hozzon a közgazdaságban is. Új modelleket kell kidolgozni, amelyek ösztönzőleg hatnak a környezettudatos vállalkozások növekedésére, az innovációk tartalmát pedig annak környezeti, szociális hasznossága, a termék teljes életciklusa, újrafelhasználásának az ökológiai lábnyoma alapján kellene értékelni. Mivel a fenntartható termékek fejlesztése akár 8-10 évet is igénybe vehet, vagyis ennyi idő alatt hozhatnak ezek az újdonságok valódi innovációs tartalmat, a vállalkozásoknak is be kell rendezkedniük a hosszú távú kutatás-fejlesztés-értékesítés-újrahasznosítás értéklánc fenntartására, amelyhez kormányzati, uniós és globális pénzügyi támogatási programokat kell majd kidolgozni. A jövő gazdasága a környezet köré kell, hogy épüljön, és nem a tőke, a profit köré. A jól létet ugyanis nem a pénz, hanem aktuális életminőségünk határozza meg. A hagyományos, GDP alapú mutatókat ezért le kell cserélni a tiszta levegő, víz, föld, élelmiszer négyesfogatára kidolgozott rendszerekre.

A klímaválság okozta kihívásokat rövid távon pusztán innovációval nem lehet megoldani. Ha figyelembe vesszük, hogy az első napelemek üzembe helyezése és széleskörű elterjedése között 50 év is eltelt, akkor látható, hogy az ilyen típusú alternatív energiatermelési megoldások bevezetéséhez, általános elfogadtatásához nagyon hosszú időtávlatokban érdemes csak gondolkodni. A megoldás kulcsát ezért részben a fogyasztás drasztikus csökkentésében és a tartós fogyasztási cikkek előállításának a kizöldítésében együttesen kell keresnünk. Ezekben az összetett feladatokban szeretnénk útmutatókat, konkrét megoldásokat kínálni a Heim Pál Magyarország Alapítvány által létrehozott Zöldike öko-oktatóház segítségével is.

A Zöldike öko-oktatóház egy un. off-grid ház, amely teljesen független a hálózattól. Azaz megújuló energiával, napelemekkel állítja elő a működéshez szükséges elektromos áramot, amelyet a Heim Pál Magyarország Alapítvány által fejlesztett un. TITÁN BESS energiatároló ( ez akár 100 évig is megőrzi az eredtei kapacitásának a 80%-át) segítségével tárolunk el az esti órákra, vagy amikor éppen borús az idő. A rendszer része egy biológiai szennyvíztisztító is, amelynek tisztított vizével a gyümölcsfákat locsoljuk, valamint az esővízgyűjtő és a komposztáló is. A Zöldike házban nem használunk kémiai anyagokat, kizárólag magunk előállította teljesen lebomló anyagokból készülnek a higiéniai termékek is. Éjszaka csend van és sötét. Mint 100 éve dédszüleink korában. Csak itt az invertert kapcsoljuk le, és nem a gyertyát fújjuk el.

Kőolaj és környezetvédelem?

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legutóbbi jelentése szerint a globális felmelegedés a világ valamennyi régiójában egyre jelentősebb változásokat idéz elő a csapadékviszonyokban, az óceánokban és a széljárásban. A jelentés szerint Európában is nő a szélsőséges időjárási események gyakorisága és súlyossága, beleértve a hőhullámokat is. A jelentés figyelmeztet, hogy ha a hőmérséklet-emelkedés eléri a 2 °C-ot, az kritikus hatással lesz a természeti környezetre és az emberek jövőbeli életkilátásaira.

A tudósok szerint azonban az emberi beavatkozás képes változtatni az események menetén. Az Európa Tanács hivatalos weboldalán található információk szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának azonnali, gyors és nagymértékű csökkentésével, a zéró nettó szén-dioxid-kibocsátás elérésével képesek lehetünk korlátok között tartani az éghajlatváltozást és annak hatásait.

Az ENSZ glasgow-i éghajlatváltozási konferenciáján tett kötelezettségvállalásoknak persze örülünk, de ezek egyelőre akkor csupán irányelveket, nem pedig a mindennapi életünkben használható ismereteket fogalmaznak meg. Pedig ahhoz, hogy a kitűzött célokat elérjük, hatalmas erőfeszítéseket kell tennünk mindannyiunknak. Azonnal! Nem várhatunk arra, hogy a tudósok összefogjanak a politikai és gazdasági döntéshozókkal és számítógépek előtt ülve kitalálják, hogy mit és miért kell csinálnunk. Igen, egész iparágak dőlhetnek be, igen, milliók kényszerülhetnek arra, hogy szakmát változtassanak és harminc, negyven, ötven-hatvan évesen valami teljesen új dolgot sajátítsanak el. Mert a szennyező iparágakat nem csak az olajipar vagy a szénerőművek jelentik. Kőolajra épül szinte az egész gazdaságunk.

A háztartásban használt műanyagok, a ruházatunk, a technológiai eszközeink mind-mind az olajipar miatt létezhetnek. Tehát nem csak a szokásainkat kell megváltoztatnunk, hanem a gondolkodásmódunkat is. Sőt elsősorban ezzel kell kezdenünk. Hiába nem veszünk PET palackos üdítőt, ha közben nem állunk ellen a divat kísértésének, ha évente elcsábít egy új telefon, ha szeretjük a repülést, az autózást. És hiába mondunk le ezekről is, ha az élelem, amit megvásárolunk, tartósított, előre csomagolt, ha a parfümök, higiéniai termékek sok ezer kilométert utaznak, mire a fürdőszobába, vagy a konyhába kerülnek. De akkor hol kezdjük?

Zöld, de gazdaság

Hol máshol, mint az alapoknál. Ott és akkor, amikor, a tömegtermelés átvette a kisipari, a kézműves munka helyét. Amikor az egy teljes emberöltőre készült, drága, de valós használati értéket képviselő tárgyak helyét átvették a sorozatban gyártott, olcsó, de silány minőségű divatcikkek. Amikor az innováció nem több pixelt, lencsét jelentett egy telefonban, hanem maga a hang továbbítása, vagy száz évvel később az internet elérése. A Heim Pál Magyarország Alapítvány számára ezért az egyik legfontosabb cél, hogy a környezet védelme a technológiai fejlesztések révén hatékonyabbá váljon. Ha elpazaroljuk energiáinkat az évente “frissülő” eszközökre, valószínűleg a legrosszabb klímaforgatókönyvet is át kell írnunk. Pedig a lehetetlen nem létezhet. Ezúttal valóban nem. Különben nem csak a következő évekre előirányzott 1,5 °C-os hőmérséklet emelkedési maximum, hanem unokáink jövője is csak illúzió marad. A gazdaság szerkezeti átalakítása a fentiek miatt kulcskérdés lesz a közeljövőben. Igen, sok mindent át kell alakítanunk. Ez a kihívás akkora, hogy szükségünk lesz minden tudásunkra, AI-ra, BIG-DATA elemzésre, globális elmére. És közben a CSELEKVÉSRE.

giójában egyre jelentősebb változásokat idéz elő a csapadékviszonyokban, az óceánokban és a széljárásban. A jelentés szerint Európában is nő a szélsőséges időjárási események gyakorisága és súlyossága, beleértve a hőhullámokat is. A jelentés figyelmeztet, hogy ha a hőmérséklet-emelkedés eléri a 2 °C-ot, az kritikus hatással lesz a természeti környezetre és az emberek jövőbeli életkilátásaira.

Mert a klímaválság kapcsán a médiában is szinte kizárólag a jövőre vonatkozó cselekvési tervekről, stratégiákról, konferenciákról, sztrájkokról és előadásokról hallunk, arról azonban, hogy min és hogyan kell változtatnunk a gyakorlatban, szinte senki nem mutat közösségi szinten is használható mintákat. Míg arról beszélgetünk, hogy mit kellene tennünk, szó szerint felforr körülöttünk a levegő. Mi, a Heim Pál Magyarország Alapítványnál ezért kezünkbe vettük a saját és gyerekeink jövőjét és felépítettük valamit, ami a segítségünkkel bízunk benne, hogy követőkre talál. A Zöldike Program alapját egy öko-koncepció képezi. Azt szerettük volna megmutatni, hogy a tudatosság nem kiváltság. Egyszerű eszközökkel, modern technológiákkal, de a természettel harmóniában élve megkaphatjuk azt, amit keresünk. A békét, a boldogságot. A hosszú, tartalmas élet lehetőségét.

Ismerkedj meg egy kicsit jobban a Zöldike Program öko-okató és vendégházával és azzal, hogy miért érdemes változtatni és velünk tartani.

Miért Zöldike?

A XXI. század embere különféle okokból szeretne függetlenedni a nagy hálózati rendszerektől és a természet közelében élni. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy ez az élet zaj és káros anyagoktól mentes, egészséges, miközben könnyebb és kevésbé stresszes is, mint a városi élet, sőt talán még boldogabbá is tesz bennünket. Az ördög azonban a részletekben rejlik. Hirtelen felindulásból, csak mert elegünk van a napi robotból, zajból, tömegből, dugókból és a folyamatosan érkező közüzemi csekkektől sosem szabad ezt az életet választani. Mert a váltás rengeteg új dolog, ismeret elsajátításával jár, ami bizony MUNKA, és ez a munka nem véletlenül nagybetűs szó. Mert nem könnyű lemondani a korábbi luxusról, a könnyen elérhető termékekről, a korlátlanul elérhető energia forrásokról, az 5 perces autóúttal elérhető áruházakról, azaz a kényelmünkre épülő szolgáltatások és termékek ezreiről. És ez csak az első lépés. A megalapozott döntés időt, erőfeszítést és komoly elszántságot igényel. Mint az Zöldikének. Aki a Magyar Madártani Egyesület meghatározása szerint az egyik leggyakoribb pintyfélénk. Télen gyakran keresi fel a madáretetőket más pintyfélékkel és magevő madarakkal vegyes csapatokban. A kifejlett madarak gyommagvakkal, olajos termésekkel táplálkoznak. Kedvenc fészkelőhelyei a fenyvesek, de elegyes erdőkben, ligeterdőkben, kertekben, parkokban is szép számban költ. Együtt él velünk, együtt él a természettel. Igazi klímaaktivista. Számára a Nap igazi energia, a fák között pedig biztonságos otthonra lel. Akárcsak annak, aki a Zöldike öko-oktatóházba költözik néhány napra. Ahol napelemekkel, esővízzel, biológiai szennyvíztisztítóval kerülhetsz újra közel a természethez. Az Országos Kék Túra útvonalán, Várgesztesen.

Zöldike élet

Reméljük, hogy Ti, akik ezeket a sorokat olvassátok, beleszerettek ebbe a Zöldike által bemutatott életbe és tudásotokkal, példátokkal Ti is hozzájárultok ahhoz, hogy a Föld és az emberiség megtisztuljon a sok fölösleges kacattól és környezetet, egészséget romboló terméktől és velünk együtt építitek majd a saját közösségetek Zöldike öko-oktató és vendégházának a világát.

Klímaháború

Környezetünk pusztítása, a globális felmelegedés, a természeti erőforrások végletes kiaknázása, a növekvő népesség, a levegő, víz és talajszennyezés a világ fejlett régiói számára is egyre sürgetőbb változásokat követelnek meg. Egész iparágak működésének gyökerese átalakulása zajlik, amit a Covid-19 vírus pandémia által kiváltott gazdasági, társadalmi válsághelyzet is felgyorsít. Nem másnak köszönhetjük ezeket a problémákat, hiszen mindaz, amivel most az emberiség kénytelen szembenézni, a fejlődés érdekében megvalósult gazdasági modellünk eredményei. Mert bizony rengeteget fejlődött az életünk. Az ember megtanult mindent, amivel uralni tudja a Földet, a környezetét. Igen. Káprázatos dolgokat tudunk létrehozni és alkotóképességünkre, kreativitásunkra okkal lehetünk büszkék. A fejlődés azonban egyúttal azt is jelenti, hogy valaminek az eredeti, vagy korábbi állapotát megváltoztatjuk. Tágabbá válik a nézőpontunk, növekszik az újabb és újabb ismeretek megszerzése iránt igényünk. Óhatatlan, hogy ez a növekedés végül mások kárára történik meg. Ahogy az is, hogy mindennek van következménye. Az univerzum, a fizika és a biológia sem tud mit kezdeni a semmiből létrejövő dolgokkal. Ha tehát mi gyarapodunk, sokan mások szegényebbé válnak. Fejlődésünk ütemével már nem tud lépést tartani a Föld. Meghaladja azt az alkalmazkodási sebességét, ami egyensúlyi állapotot eredményezett bolygónk egészén.

Az általunk felépített világot éppen ezért egy nagyobb egész részeként kell tekintenünk, melybe belehelyezzük magunkat. Különben éppúgy pusztítóvá válunk, mint most a Covid-19 vírus. A bolygó természeténél fogva sosem lehet része az emberiségnek, hiszen mi magunk is innen indultunk el a fejlődés útján, azaz közvetett módon is, de a Földből származunk. A Föld anyagai azok, amelyek sejtjeinket alkotják, idővel pedig mi is annak részévé válunk. Ennek a körforgásnak az elfogadása az, ami fenntarthatóvá teszi az életet.

Ha a természetet nézzük nézzük, akkor láthatjuk, hogy minden egyes faj alkalmazkodik a környezeti feltételekhez, miközben egyik sem akarja megváltoztatni. Az élet alapja, hogy ezt mi emberek is elfogadjuk, és nem próbálkozunk annak sem rövid, sem hosszú távú átformálásával. Ami 4.5 milliárd év alatt fokozatosan alakult ki, azt nem lehet évek alatt újradefiniálni. Az éghajlat, a földrészek, az oxigén, az erdők és a milliónyi faj sem egyik pillanatról a másikra alakult ki. Mi még sehol sem voltunk, amikor a Dinosaurusok már 200 millió éven keresztül voltak részesei a földi ökoszisztémának. Jelenlegi iparunk sem létezne nélkülük. Mi pedig alig néhány száz év alatt elégetjük, vagy a műanyagokban használjuk fel ezeknek a paleozoikumi és mezozoikumi élőlényeknek az utolsó nyomait is. Egyetlen év alatt 1 millió év alatt élt és elpusztult élőlény energiáját használjuk fel fűtésre, világításra és különböző tárgyak előállítására. Mi ez, ha nem öngyilkosság?

Hiába vannak egyre nagyobb teljesítményű számítógépeink, egyelőre vakon tapogatózunk az élet mibenlétéről. Az orvostudománynak és a jelentősen több szabadidőnek hála, a születéskor várható élettartamunk jelentősen megnőtt az elmúlt évtizedekben. A fejlődésnek azonban éppúgy ára van, mint annak ha a szervezetünket használjuk ki a végletekig. A versenysport is látványos, de sajnos egészségtelen. A hektáronkénti terméseredményekre is büszkék lehetünk, amíg a génmódosításnak nincs káros hatása az emberi szervezetre. Valószínűségeket számolunk, miközben bizonyosságra lenne szükségünk. A népességszám a fejletlen térségekben egyre növekszik, miközben éppúgy jólétre vágynak, mint a fejlett országok lakosai. Nem csak az életben maradásunkhoz, hanem megszokott kényelmünk fenntartásához is egyre több erőforrásra van szükségünk.

A történelem számtalan alkalommal bebizonyította, hogy elkerülhető lenne a legtöbb ember okozta katasztrófa, ha a jeleket időben észre vennénk és azonnal cselekednénk. A legutóbbi globális világégés, a II. világháború kirobbanása sok évvel annak kitörése előtt megjósolható volt. Sztálin és Hitler azonban ahelyett, hogy csak egy-egy átlagos ember maradt volna, százmilliók életét pusztította el és máig ható sebeket okoztak. A hatalom szemében az egyes ember mindig is ideológiai alapon befolyásolható eszköz volt ahhoz, hogy létét biztosítani tudja. Egy újabb globális háború esélye szerencsére nagyon kicsi. De a háborúk mindig azért zajlottak, mert valakik úgy érzeték, hogy a meglévőnél többre, mások javaira is valamilyen jogot formálhatnak. Az egy, vagy több konkrét hatalomhoz köthető, nemzetközi eszkalálódással fenyegető háborúk kitörését szerencsére éppen a fogyasztói társadalmat napról-napra formáló tömegkommunikációs csatornák akadályozzák meg. A gazdasági verseny mások legyőzéséről szól. Az erősebb, nagyobb, az ügyesebb, a jobb végül nyer és mindent visz. Hatalmas technológiai vállalatok uralják a globális gazdaságot és lassan az elménket is.

A Heim Pál Magyarország Alapítvány a fenti problémákat sajnos nem tudja megoldani, de hisszük, hogy számtalan barátunkkal, tudóstársunkkal, gazdasági szakember kollegánkkal és mindazokkal együtt, akikben ott feszül a tenni akarás vágya mi is segíthetünk abban, hogy ezekre a hatalmas kihívásokra adekvát válaszokat és konkrét megoldásokat találjunk. Hiszünk abban, hogy a jelenlegi gazdasági modellt le lehet és le kell váltani, mert korszerűtlen, elavult elveket vall, melyek a jelenlegi helyzetet csak tovább rombolják. Bár az újítások bevetése sokszor lassú folyamat, de a szükség törvényt bont, ezúttal minden olyan javaslatot, amelynek javíthatja a jövőképünket kipróbálásra kell bocsátani. Ahogy a vakcina kutatóknak, úgy nekünk sem szabad kételkednünk abban, hogy a klímaháború békével zárul és ebben nem elsősorban az új technológiáknak nem lesz meghatározó szerepe, hanem egy gyökeresen új gazdasági-társadalmi szemléletváltásnak, amelyben nem a tömegtermelésnek, hanem a hosszú távú, fenntartható és valódi innovációs tartalmat képviselő megoldásoknak jut majd a főszerep. Ezeknek a megoldásoknak az első alapítványi központja lett a Zöldike is.

Tartós, természetes

A globális villamos energiafelhasználás növekedése a villamos hálózati rendszerek mind gyakoribb túlterheltségét okozzák, ami időleges hálózati kimaradásokhoz vezet, ezért a létfontosságú intézmények (kórházak, katonai létesítmények, raktárbázisok, hűtőkomplexumok), a villamos energiát használó tömegközlekedési eszközök, irodaházak, családi házak, lakóparkok számára is mind nagyobb jelentőségű az áthidaló energiatárolás biztonságos és stabil megoldása.

Az elektromos energia hatékony tárolása a nyilvánvaló ellátás-biztonsági okok mellett környezetvédelmi szempontból is egyre fontosabb globális cél.

A megújuló energiák fokozott támogatása és minél szélesebb körű bevezetése, a hatékony és biztonságos energiaellátás megoldása új, innovatív termékek és szolgáltatások megjelenésével jár együtt. Az időjárástól, évszaktól, elhelyezkedéstől és területi adottságoktól függő fotovoltaikus (napelemes) energiatermelés ingadozása, instabilitása azonban megbízhatósági és biztonsági kérdéseket is felvet.

A COVID-19 kitörése óta turisztikai, vendéglátó és szórakoztatóiparban tevékenykedők milliói kényszerültek leállásra és vagy gyökeresen új gazdasági tevékenységekre. Míg a földből és hagyományos mezőgazdasági termelésből élők számára az élet szinte változatlan formában zajlik tovább, a városi lakosság egy része az állami támogatások kiszélesítésében, míg mások az egyszerűbb, fenntartható életre való áttérés szükségszerűségében látják a jövőképüket.

A most negyvenes, ötvenes éveikben járók alig másfél évtized alatt kényetlenek voltak szembenézni a XX. és XXI. század két legnagyobb, az egész világot érintő válságával, ami komoly hatást gyakorolt személyes életcéljaikra és életvitelükre is. Ez, a döntően városi értelmiségiekből álló közösség a médián keresztül is mind gyakrabban hallatja hangját, általában ők a legfőbb szószólói a különböző megújuló energiákat népszerűsítő lokális kezdeményezéseknek, vagy állnak éppen a természetvédelmet előtérbe helyező zöld programok mögé. Ők azok, akik fenntartható gazdálkodásból származó hazai élelmiszert vásárolnak és akik külföldi nyaralás helyett hazánkban rekreálódnak, ha idejük és a pénztárcájuk engedi.

Visszatérés a gyökereinkhez

A Zöldike visszavezet minket a gyökereinkhez, oda, ahonnan származunk. Őseink sok ezer éven keresztül éltek harmóniában a természettel. A kezdet az egész világon nagyon hasonló volt. Volt egy közös vonásunk, amely univerzálisan érintett mindenkit. Vadásztunk, halásztunk, élelmet gyűjtöttünk, állatokat és növényt termesztettünk. Menedéket teremtettünk, élelmet termeltünk és természetes vízforrásokat csapoltunk le a családunk és a közösségünk számára. Mindannyian azonos módon csináltuk a dolgokat. Most, a modern időkben, a modern technológia megjelenésével, az élet sokkal könnyebben működtethető. Példátlan fejlődés van mögöttünk. És közben akárcsak elődeink, mi is természethez közeli életet élhetünk, melyben a csúcstechnológiáknak is megvan a helye. Napelemek, szélturbinák, vízenergia, geotermikus energia és megújuló üzemanyagok hajtják világunkat, miközben visszatérhetünk a gyökereinkhez és élvezhetjük a természet csodáit.

A Zöldike a fenntartható, minőségi, pazarlásmentes élet szinonimája, ahol megőrizzük, lejegyzeteljük az ismereteket az elkövetkező generációk számára, ezzel pedig felelősséget vállalunk az Ő jövőjükért is. Ha valamennyien a fogyasztói világban élnénk, elveszítenénk ezt az értékes tudást, és talán örökre elvesznénk. Az internet és a csúcstechnológia megjelenése lehetővé teszi számunkra, hogy egyetlen kattintással megosszuk ezt a tudást, és megőrizzük ezeket a csodálatos ismereteket az emberiség számára.

A Zöldike lehetővé teszi számunkra, hogy olyan új (régi) életmóddal ismertessük meg az embereket, amelyet a bolygó jövője érdekében ismernünk kell. Az átadott ismeretekhez kapcsolódó jó érzésünk extra bónusz lesz.

A kicsi szép, a nagy mégis jobb?

Az egyik nap ingatlancég vezetője szerint nagyobb lakásokra, nagyobb házakra, tehát a nagyobb élettérre van ma szüksége az embereknek, és ezért hajlandóak a városon kívül, akár vidékre is menni és míg korábban a 40-60 négyzetméteres ingatlanok voltak a legkelendőbbek, 2020-ban már egyértelműen növekedett a nagyobb élettér iránti igény. A szakember ingatlanos szempontból bizonyára nem téved. De vajon valóban erre van szükségünk? Nem mindannyian egészségesek és boldogok szeretnénk lenni? És vajon ehhez, valóban a nagyobb élettér a megoldás?

a hazai háztartások 2019-ben a felhasznált energia közel háromnegyed részét (71%) fűtésre, használati meleg víz előállítására (13%), a világítás és elektromos készülékek működtetetésére (11%) és főzésre (5%) használták. Ezen belül a villamos energia több mint 60%-át világításra és elektromos készülék üzemeltetésére használták fel, egyharmada pedig a használati melegvíz előállítását fedezte. A távhő, földgáz és megújuló energiaforrások felhasználása jellemzően fűtési és meleg víz előállítására szolgált, a kőolajtermékek (PB-gáz) közel háromnegyed részét főzésre fordították. És tudjuk, hogy minél nagyobb az ingatlan, annál több energiát kell felhasználni a fogyasztók működtetésére. Vajon mi generálja ezt a folyamatot, ha azzal is tisztában vagyunk, hogy baj van? Miért nem választunk kisebb és hatékonyabb otthont magunknak, ha tisztában vagyunk azzal is, hogy az összes kiadást végül mi fogjuk megfizetni? Ha velünk tartasz, azok közé tartozhatsz, akik a Föld, embertársaik és az ökoszisztéma egyensúlyi állapotának a helyreállítása érdekében képesek lemondani arról, ami másoknak egyelőre még nehezére esik, vagy csak nem ismerik azokat az okokat, amelyek miatt mindannyiunknak kötelező lesz idővel hátat fordítania korábbi szokásainak.

Ernst.F. Schumacher “A kicsi szép” című könyve már az 1970-es évek végén megfogalmazta, hogy közgazdasági gondolkodásunk eltorzult és olyan eszméket követ – mint például a korlátlan növekedés és fogyasztás, hatalmas méretek -, amelyek józan ésszel belátva károsak mind az ember, mind a környezet számára. A méret azonban mintha saját emberi mivoltunk nagyságát is meghatározná, hiába mérjük fel elménkkel, hogy a kevesebb több, sokszor inkább a nagyobbat, a mások számára is láthatóbbat választjuk. Mintha zsigeri irigység fogna el minket, ha mások javait szemléljük és szemre többnek látszanak, mint amit mi birtokolunk. És vajon a boldogságnak, az egészségnek miért nincsen semmilyen mutatószáma? Ha lenne, bizony is azt láthatnánk, hogy ez utóbbiak mennyivel többet érnek a tárgyi világ könnyen elporladó és pótolható látszatvalóságánál.

Technológiai fejlettség és természetközeli kultúra

A Kecskemét környéki tanyavilág a Mercedes gyár komoly infrastrukturális fejlesztéseinek köszönhetően lassan 10 éve került az érdeklődés középpontjába és az eltelt időben jelentős számú külföldi, német illetve osztrák állampolgár vásárolt magának végleges letelepedési helyként a környéken nagyobb földterületet. A több százezer felújításra szoruló vidéki ingatlan döntő többsége azonban nem számolhat azzal, hogy közvetlen környezetébe egy olyan óriási multi költözik, aki saját képzett munkavállalóinak a megtartása érdekében hajlandó a település infrastruktúrájának fejlesztésére, elnéptelenedését kockáztatva pedig így kénytelen fejlesztési céljait akár évtizedekkel is eltolni.

A vevő elképzelése ritkán esik egybe az eladó által biztosított ingatlan adottságaival. A városi ember az évtizedek alatt megszokta azokat a kényelmi szolgáltatásokat, amelyek vidéken nem, vagy csak körülményesen érhetőek el, ez pedig egyelőre feloldhatatlan ellentétnek tűnik, hiszen a vidéki, tanyasi ingatlanok tulajdonosai nem képesek ezeket a beruházásokat előre megfinanszírozni, majd akár éveket várni egy lehetséges jövőbeli vevőre. A romantikus környezet sosem párosul modern infrastruktúrával, vagy ha igen, akkor annak magas költségei miatt csak egy szűk elit számára érhető el.

A vidék ugyanis sosem a szolgáltatóiparra, illetve a kapcsolódó infrastruktúrára, hanem a mezőgazdaságra és a természeti értékek gazdaságos működtetésére koncentrált. A városból vidékre vágyók így olyan igényekkel jelennek meg a vidéki ingatlanpiacon, amelyeket ezek a települések nem képesek megfelelő minőségben kiszolgálni, az ingatlanfejlesztő, építőipari vállakozások pedig nem készültek fel arra, hogy csatorna, közmű, vagy áramszolgáltatás híján miként hidalják át a különböző megbízói igényekhez kapcsolódó problémákat. A XXI. század városi környezetéből kiszakadni kívánó ingatlanvásárlók ugyanis leginkább a teljesen felújított ingatlanokat keresik. Mert bár ezek nyilvánvalóan drágábbak, de az új vevők nem szeretnének a megfelelő szakemberek és iparosok után kutatni, és a legrosszabb esetben fél-egy évet várni a felújítások elkezdéséig. A reményteljesnek induló tervezett beruházások elmaradása azonban nem csak az önkormányzatok büdzséjében okoz érzékeny veszteséget, hanem a mindenkori kormányok számára is, hiszen a vidék fejlesztésének idővel halaszthatatlan költségeit végül kizárólag a központi büdzséből kell majd finanszírozni.

A relatíve nagy földterület melletti kis méretű ( homestead ) ingatlanok iránt megnövekedett kereslet a tradicionális városi lakosság kicserélődését is magával hozzá, ami egyfajta belső migrációt is elindított. Aki feladta már korábbi életét és vidékre költözött, az tudja, hogy ezt a fajta migrációt sosem tolerálta a hazai lakosság. Ezek a “gyüttmentek”, lehetnének akár együtt mentek és együtt jöttek is, mégis kénytelenek komoly beilleszkedési kihívásokkal szembesülni akár évtizedek múlva is.

A digitalizáció erősödő jelenléte, a távmunka előtérbe kerülése egyre gyakrabban okoznak kisebb belső népvándorlási hullámokat. Természetesen ahhoz, hogy ez ne okozzon a különböző társadalmi csoportok között feszültségeket, a vidék infrastruktúrájának lépést kell tartania a technológia iránt fogékony városi ember életvitelével.

A meglévő tanyák, farmok, magán gazdaságok energetikai, technológiai korszerűsítése lehetővé teheti, hogy ezek a vidéken újonnan megjelenő közösségek környezettudatos, önfenntartó életvitelt éljenek, miközben nem kell lemondaniuk a technológia által kínált kényelmi szolgáltatásokról sem. Az önálló gazdaságok újkori térnyeréséhez elengedhetetlen a megújuló villamosenergia használata, a nagy energetikai hálózatok fejlesztéseitől függetlenül megvalósítható saját, vagyis a hálózaton kívüli, un. mikro-grid rendszerek kiépítése és elterjedése.

Vagyis az itt lakók, dolgozók minden energiaigényét kielégíti a nap, a szél, a víz, vagy a föld ereje – s mindez a nagy elektromos hálózatok segítsége nélkül valósul meg. Ennek érdekében az áramfogyasztás helyéhez közel telepített megújuló energetikai rendszert össze kell kapcsolni egy vagy több, a fogyasztás helyínén lévő biztonságos, hosszú élettartamú és környezetbarát energiatároló rendszerrel.

A hálózaton kívüli megújuló energetikai rendszerek telepítése egykor a különcök hóbortjának tűnt a nagy helyigény és a magas költségek miatt. De a technológia fejlődése az elmúlt évtizedben hatékonyabbá és olcsóbbá tette ezeket a hálózaton kívüli berendezéseket, ami elősegítette széles körben való elterjedésüket. Ma már különösen az USA-ban, Ausztráliában, Hollandiában, Svájcban és a skandináv országokban meglehetősen gyakori látványnak számít, hogy olyan lakóautókat és vidéki otthonokat láthatunk, amelyek teljes egészében hálózaton kívüli rendszerekről működnek. A Heim Pál Magyarország Alapítvány több programján, így különösen, de nem kizárólagosan a Zöldike Programon keresztül mutatja be ezeket az új megoldásokat együttműködő partnereinek, támogatóinak vagy azoknak, akik fogékonyak erre az új, Földünket óvó zöld életvitelre.

Kerüljük a túlfogyasztást és a pazarlást

A Föld erőforrásainak felhasználási üteme fogyasztásunk eredményeként rohamosan növekszik, miközben rengeteg felesleges, évszázadok alatt lebomló hulladékot termelünk. A hulladék és a fogyasztás csökkentése érdekében meg kell ismernünk a megújuló erőforrások létrehozásának a módjait és mindennapi életvitelünkbe kell iktatni ezek alkalmazását. Ha fenntartható és megújuló energiákat használó életmódot élünk, több energiát termelünk, mint amit felhasználunk, akkor másoknak is segíteni tudunk és a közösség számára is követendő példává válhatunk.

Amikor elmeséled valakinek, hogy te a Zöldike által képviselt életmódot éled, megmutatod másoknak, hogy van működő, fenntartható alternatívája annak, hogy ne ősemberként éld az életet. Hogy nem kell mindenről lemondani, csak okosan és a jövőre gondolva kell tervezni, hogy szerethető, boldog, teljes és egészséges életet élhessen mindenki. Ne félj, segítünk benne, Veled vagyunk!

A Zöldike minta gyermekeinknek, unokáinkért

Ha gyermekeink azt látják, hogy fenntartható életet élünk, az elősegíti a személyes felelősségvállalásuk erősítését, ezért számukra már természetes lesz az is, ami nekünk kezdetben egy óriási váltás és kihívás volt. Mivel ők okosabb életet élnek, mint egykor mi, unokáinknak egy még tisztább bolygó lesz a hagyatékunk.

A Zöldike lehetővé teszi olyan dolgok megépítését, elkészítését, projektek megvalósítását, amelyeket általában nem lehetséges a városban megcsinálni. Építs a Zöldikében egy időgépet, egy napórát, a kertedben egy kis üvegházat, amely négyzetméterenként 20 kilogramm élelmiszert-gyümölcsöt és zöldséget termeszt. Ötlet mindig van a tanulásra és mi ebben maximálisan a társaid leszünk!

Ha a Zöldike által bemutatott életet éljük, az egészséges táplálkozásra való áttérés is könnyen fog menni. Zöldségeink, gyümölcseink rovarirtó és káros vegyi anyagok nélkül növekednek, így mindig tiszta ételeket viszünk be a szervezetünkbe. A megújuló energiák használatával, a természet közelében friss levegőt szívunk be minden nap. Emellett nem is érdemes többet érvelnünk.

A természettel való szoros kapcsolat mély és tartalmas. Az autók dudálása, a szirénák vijjogása helyett a Zöldike öko és oktatóházban minden reggel a természet hangjaira ébredhetsz. Lehetőséged van reggel egyet az erdőben sétálni és érezni a hűvös, friss levegőt, miközben termoszból kortyolgathatod a forró reggeli italodat, hallgathatod a madarak énekét, megláthatod, ahogy a szarvas a lépteid zajára felemeli a fejét, aztán elégedetten kiülsz a verandára és kapcsolatod a természet világával példaként lebeg majd mások előtt.

A mindennapi élet tele van munkával és sok különböző dologgal kell foglalkozni, ami frissen tartja az elmédet. Nincs két egyforma nap. A Zöldikében minden nap másra kell figyelni, és másról kell gondoskodni.

Ha a Zöldikében megtapasztalt életet éljük, akkor függetlenebbé és magabiztosabbá válunk az élet más területein is. Már nem köt bennünket egy olyan rendszer, amely nem tartja szem előtt a személyes érdekeinket.

A Zöldike ökoház működtetése odafigyelő, állandó munkát igényel. Folyamatosan csinálunk valamit, még akkor is, amikor úgy érezzük hogy pihenünk. A fizikai aktivitásunk szintje sokkal magasabb lesz, mint az átlagos embernek!

A Heim Pál Magyarország Alapítvány Zöldike Programja az önellátás és a fenntartható életmód elsajátításáról szól, amely lehetővé teszi, hogy minimalizálja a külső erőforrásokat és növelje a függetlenséget.

Zöldike Program