Az egészséggel kapcsolatos szolgáltatások és termékek piacán jelentős átrendeződés előtt állunk. A fejlődés elkerülhetetlen velejárója a változás, a korábbi sémák eliminálása, gyökeres, vagy részleges átalakítása. Ebben a kibontakozó szolgáltatói versenyben azok lesznek az elsők, akik a kihívásokra nem ellenségként tekintenek, hanem felveszik a kesztyűt és alkalmazkodnak az új szerepekhez.

Az elkövetkező években az orvosok és az ellátók szerepe minden bizonnyal átalakul: a specializáció, az egyéni virtuozitás helyét átveszi a professzionális csapatmunka. A lakosság vásárlói kosara a gyógyítás területét is érinteni fogja, egyre többet költünk majd az egészség megőrzésével kapcsolatos termékekre, szolgáltatásokra, egészségügyi kiadásaink meghatározó részét tehát jövőbeli egészségünk figyelembevételével osztjuk újra. Természetesen ezekkel az új piaci kihívásokkal a területen tevékenykedő nagyvállalatoknak is számolniuk kell.

Míg a múlt század elején a patikus tulajdonképpen egyenrangú társadalmi szerepet töltött be az orvossal és az orvos utasítására a gyógyszerész által a patika laborjában manuálisan, kisszériában elkészített pirulák a betegek számára is érzékelhetővé tették a gyógyítói munka szakmai hozzáértését, a korszerű gyógyszerelőállítási technológiák, az óriási invesztícióval létrehozott és működtetett kutató-fejlesztő központok és gyárak, valamint az ellátást üzemszerűen szervező nagy kórházak térhódításával a gyógyítói piac saját magát sodorta identitáskrízisbe. A nagy ellátási struktúrák kialakulása elszemélytelenítette a korábbi ellátott és ellátó közötti face to face kapcsolatot, a specializáció pedig  óhatatlanul magával vonta az egészséges életvitellel kapcsolatos általános ismeretek birtoklásának és megosztásának társadalmi és szakmai átrendeződését. Az életmódtanácsadók tömeges megjelenése ugyanezt a létező piaci igényt elégíti ki, tegyük hozzá sajnos egyelőre meglehetősen szabályozatlanul és mindenfajta protokoll híján. Egy dinamikusan változó piacon persze nehéz olyan szabályozókat kialakítani, amelyek gyorsan alkalmazkodnak a technológiai, tudományos fejlesztések sebességéhez és minőségéhez, de az egészségügy határterületein tevékenykedők szakmai erodálódásának megakadályozása nem csak a diplomás orvosok és szakdolgozók érdeke, hanem immár népegészségügyi feladat és felelősség is.  Az internetes távgyógyítás és kuruzslás erőteljes lakossági jelenléte ennek a folyamatnak tehát nem okozója ( ahogyan sokan gondolják) csupán szükségszerű következménye. Mi több a egészségügy elszemélytelenedésére adott profán válasz azok részéről, akik a problémákban mindig a lehetőségeket látják.

A globális piacok megnyitásával hatalmas mennyiségű hasonló típusú termékkel és  szolgáltatással találkozhatunk a piacon, amelyek közül mind körülményesebbé válik a választás. Ma egy patika ugyanarra a problémára tucatnyi terméket kínál, melyhez gazdálkodási okokból csekély számú patikust kénytelen biztosítani, és az egyidőben nagyszámban érkező betegeket így képtelenek megfelelő minőségben kiszolgálni, azaz ellátni tájékoztatási kötelezettségüket, és hozzásegíteni a beteget a számára ideális választáshoz.

Ebben az összetett folyamatban három meghatározó trend figyelhető meg:

  • az egészséggazdaság naturmedicinális területének növekvő szerepe, amely az emberek teljes és remélt mellékhatások nélküli egészség igényét elégíti ki,
  • az egészségügy modernizálásának eszközrendszere, amely a menedzselt, eredmény- és páciensközpontú terápiára épül és pontosabb diagnosztikával illetve személyes tanácsadással párosul,
  • a személyre szabott, illetve e-health technológiák előtérbe kerülése.

Az egészségügyi ellátás modernizációjának útja a fentiek mentén tehát a prevenció, a terápiamenedzsment és a pozitív élményeket előtérbe helyező utógondozói tevékenység együttese, amely egyszerre beteg- és értékcentrikus, emellett pedig hatékony, gyors, biztonságos és fenntartható működést biztosít minden részt vevő számára. A folyamat jól körvonalazható végpontja a teljesen személyre szabott egészségmegőrzés-fenntartás és terápia, amelynek megvalósítását mindenképpen érdemes a szakmának komolyan vennie.

Az a szolgáltató,  aki ezen a folyamatosan változó piacon szakít a korábbi folyamat alapú modellel és előtérbe helyezi az embert, egy szűz, kék óceán piacon találja magát, ahol egyelőre gyakorlatilag nincs versenytársa. Bízom benne, hogy a gyógyításban érdekelt szakmák élnek a fejlődés kínálta lehetőségekkel és megtalálják újkori identitásukat, hogy olyan megoldásokat kínáljanak számunkra, amelyekben a személyesség és a professzionalizmus, a hitelességet és az empátia kéz a kézben járnak.  A lakosság egészségbiztonsága szempontjából ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy melyik piaci szereplő adja el magát a legjobban…

Heim Pál

Stratégiai igazgató

Heim Pál Alapítvány